Klafszky Katalin Tagiskola
Tagiskolánk az 1998/99. tanévtől viseli Klafszky Katalin nevét.
Évfolyamonként 1-1 osztály indul, az átlagos létszám 20 fő körül van. A légkör nagyon családias.
Iskolánk specialitása a nemzetiségi német nyelv oktatása. A diákok első osztálytól tanulhatják a nemzetiségi német nyelvet heti 5 órában, plusz egy német honismereti óra keretében ismerkedhetnek a német nemzetiség múltjával, történelmével, szokásaival.
A normál német nyelvoktatás 4. osztálytól indul, heti 3 órában.
Informatika oktatását a NAT 2020 alapján 3. évfolyamtól kezdjük.
A tanulók úszásoktatása a városi uszodában zajlik.
Fejlesztő-, és gyógypedagógus segíti a tanulási nehézséggel küzdők fejlesztését, felzárkózását.
Nagy szerencsénk, hogy hatalmas udvarunkon a tanulók kielégíthetik mozgásigényüket. Az udvart folyamatosan szépítjük, parkosítjuk, fejlesztjük az iskolakertet. A tágas aula a közösségi élet színtere. Itt tartjuk a bálokat, rendezvényeket.
Tagiskolánk nagy hangsúlyt fektet a hagyományok ápolására. Nemzeti ünnepeinket méltó módon ünnepeljük, névadónkhoz kapcsolódó évfordulókra rendszeresen emlékezünk. Felelevenítjük a régi, nemzetiségi hagyományokat. Családias hangulatú rendezvényeinkre szeretettel várjuk tanulóink szüleit, nagyszüleit, a régi klafszkysokat is.
A Szülői Szervezettel karöltve minden évben megrendezzük a farsangi bált és a Klafszky napot.
Délutáni foglalkozások, korrepetálások, szakkörök
- Alsós korrepetálások a délelőtti órarendbe építve.
A felsőben van:
- matematika felzárkóztató
- informatikai gyakorló
- matematika felvételi előkészítő
- magyar felvételi előkészítő
- német nyelvvizsga előkészítő
- gazda szakkör
Névadónk, Klafszky Katalin
Apja szegény foltozóvarga, aki családjával egy ideig itt, Weisz báró házának hátsó épületében lakott. Négy gyermeke volt, köztük a legkisebb a később világhírűvé vált énekesnő.
Szent-János, 1855. – Hamburg, 1896.
Katalin már kora gyermekkorában együtt énekelt szép hangú édesanyjával a falu templomának kórusában. Tizennégy éves volt, amikor Mosonszentjános híres tanító-kántora, Dány (von Thany) János egy ismeretlen, csak kéziratban levő Weber-misét tanított be az énekkarnak. A szopránszólót Katalin kapta. Hangja a kántor Győrből érkezett zeneértő barátait is ámulatba ejtette. Próbálták rábeszélni az apát, hogy taníttassa a lányt, de ő anyagi helyzete miatt ilyesmire nem is gondolhatott. Ráadásul közben édesanya meghalt, az apja újra megnősült. Kis cipészműhelyét egyre jobban tönkretette akkoriban beinduló gyári termelés, s hogy el tudja tartani családját, sekrestyés lett s gyermekeivel és új feleségével a templom mögötti sekrestyésházba költözött.
Ebben a helyzetben Katalin, akiben feléledt a becsvágy, és a mostohaanya miatt sem maradt otthon szívesen, először Sopronban élő jómódú rokonaitól remélt tanulásához segítséget. Vagy nem segítettek, vagy ő volt türelmetlen, mert hamarosan Pozsonyba, majd Bécsbe ment: ott a pesztonkaságtól a varrásig mindent elvállalt, hogy fenntartsa magát. Rámosolygott a szerencse: bejutott egy templomi kórusba. A gyülekezet számára nagy meglepetés volt az ismeretlen nemesfényű és tiszta csengésű hang. Az orgonista megtanította néhány dalra és operaáriára, hogy bemutathassa a Volksoper igazgatójának. Tőle kapta első profi szerződését, mint kórustag. Ez már nagy előmenetelt jelentett számára.
A Bécs zenei életében nagy tekintélyű Joseph Hellmesberger is felfigyelt rá: a fáma szerint ugyanabban a házban lakott, ahol Katalin pesztonka volt, így hallotta meg a konyhában, munka közben éneklő fiatal lány csodálatos énekhangját. Hellmesberger vitte el a nagynevű énektanárhoz, Mathilde Marchesihez. Mindössze másfél évi tanulás után kinyílt előtte a pálya. Salzburgban kezdett, ahol a kórusból még csak kisebb szólószerepekkel „ragyogott ki”. Az igazi beérkezés Lipcsében következett be, ahol 1882-ben Angelo Neumanntól – a Wagner műveit elsőként elismerő és színpadra állító színidirektortól – megkapta élete első Wagner-szerepeit: az egyik Nornát Az istenek alkonyában és a Tannhäuser Vénuszát.
Egy beugrás miatt két hét alatt (!!!) megtanulta a Trisztánból Brangäne szerepét. Brémában Izoldaként aratott hatalmas sikert. Énekelte Brünnhildét, A bolygó hollandiban Sentát, a Tannhäuser Erzsébetét, a Fidelio Leonóráját, Gluck Iphigeniáját, Mozart Donna Annáját. Lipcse után a hamburgi városi színház első drámai szopránja lett, ott is telepedett le, ez a város volt az otthona. Vendégszerepelt Bécsben, Londonban, majd egy hatalmas turné következett az Egyesült Államok számos nagyvárosában a Damrosch Opera Company-val, amely a német opera, azon belül elsősorban Wagner műveinek tengerentúli terjesztésére alakult. Velük még Mexikóba is eljutott. A New York-i sajtó a legnagyobb, legeszményibb Wagner-énekesnek nevezte.
A szegény szentjánosi kislány befutott…
Gyökereit soha nem tagadta meg, mindvégig levelezett testvéreivel. Apját, testvéreit anyagilag támogatta. Ha kötelezettségei miatt nem tudta őket meglátogatni, fizette utazásukat, hogy ők menjenek hozzá. De – valószínűleg, amikor Bécsben énekelt – , néhányszor haza is látogatott. A falusiak sokáig emlékeztek az elegáns, kalapos hölgyre, aki régi tanítójának orgonakíséretével olyankor énekelt is az istentiszteleteken a templomban. Ezzel együtt fagyosan fogadták, mert a falu merev erkölcsi felfogása nem tudta megemészteni többszöri házasságkötéseit.
Katalin házasságai nem voltak szerencsések. Első férje egy lipcsei kereskedő volt, akivel nem élt jól, s végül elváltak. 1887-ben kötött másodszor házasságot Franz Greve baritonistával. Vele nagyon boldog volt, ám férje öt év után meghalt. Harmadik férje, Otto Lohse a hamburgi opera karmestere lett, ettől kezdve neve a színlapokon Katharina Klafsky-Lohse alakban szerepelt. Együtt utaztak Amerikába. De az ő házasságuk sem lett hosszú, mert Katalin nem élt sokáig: fiatalon, élete és pályája teljében hunyt el.
Amerikából való hazatérése után még fellépett néhányszor Hamburgban, utoljára a Fidelio Leonórájának kosztümjét öltötte magára. A harmadik előadást már alig bírta végigcsinálni erős fejfájása és szédülései miatt. A vizsgálat során kiderült, hogy tályog van az agyában. A korabeli német és osztrák lapok egyaránt megírták, hogy agyműtétnek kellett alávetni, de az okot különbözőképpen magyarázták: egyik feltevés szerint még Amerikában erősen beütötte a fejét egy asztalba, míg más lapok a hatalmas terhelés, az Amerikában vállalt rengeteg fellépés következménye lett a betegség. Felmerült, hogy a Hanság mocsarának gyilkos klímája, a „Heideboden átka” okozta egész életén végigvonuló megmagyarázhatatlan betegségeit (amelyek miatt több előadást is le kellett mondania…) s végül ennek lett áldozata.
Bármi is volt a kiváltó ok, egy agyműtét a 19. század végén talán nem is lehetett még sikeres. A következő hír arról szólt, hogy életveszélyes állapotban fekszik; s valóban, a szombati napon elvégzett műtét után kedden meg is halt.
Több, mint tízezer ember kísérte utolsó útjára. Végakarata szerint a Tannhäuser Erzsébet-jelmezében helyezték örök nyugalomra második férje, Franz Greve baritonista sírjában Hamburg Ohlsdorf-i temetőjében. Nyughelye ma is megvan (Grablage X 5, 408/409). A sírkövön – szintén az énekesnő meghagyásából – férje neve alatt mindössze ennyi áll: KATHARINA. Lent is olvasható két név. Ha az évszámokat egyeztetjük, Leonore, aki szintén itt nyugszik férjével, az ő lányuk lehetett.